A farkasember eredeti görög neve, a Lycanthropus, a görög Lykoi-farkas és az anthropos-ember szó összevonásából keletkezett.

A farkasember legendája az emberiség egyik legősibb és legismertebb mítosza. A farkasemberekről szóló, alakváltó történeteket megtaláljuk mindenhol, ahol a világon írott történelem létezik Kínától Izlandig és Brazíliától Haitiig.

A farkasemberek bizonyos időközönként, pl. teliholdkor, farkassá változnak és ilyenkor embert ölnek. A farkasemberek a legenda szerint hallhatatlanok. Immúnisak az öregedésre és a betegségekre. Ugyanakkor őket is meg lehet semmisíteni: mégpedig ha megsebesítjük a szívüket vagy az agyukat.

Az ilyen ember bármennyire is irtózik saját tetteitől nem képes kontrollálni azokat. Ha egy farkasember farkas formában megsérül, a sérülés visszaváltozás után is megmarad

A farkasemberek a legtöbb elképzelés szerint olyan gonosz és vad emberek voltak, akik farkassá tudtak változni. Emberi húson és véren éltek, éjszakánként pedig magányos utazókra vadásztak, hogy megtámadják és megegyék őket. Némelyikről azt állították, hogy félig ember félig farkas lényekké változtak, míg mások egészen farkassá váltak. úgy hitték, hogy a farkasember ki tudta fordítani a bőrét, hogy elrejtse a bundáját, amikor emberi formát vett fel.

Azonban lehetséges volt a farkasembert emberi alakjában is felismerni. A farkasembert nagyon szőrösnek hitték, dús és egyenes szemöldökkel, ami középen összenőtt és hegyes fülekkel. Gyakran mindkét kéz középső ujja ugyanolyan hosszú volt, mint a mutatóujj, és a tenyerük is szőrös volt. A hagyomány szerint a farkasember ismét emberi alakot vesz fel, ha megsérül és a hátrahagyott vérnyomok segítségével lehet üldözni. A farkasember elpusztításának leghatékonyabb módja az,ha egy megolvasztott ezüstkeresztből készített golyóval vagy késsel öljük meg.A holttestet temetés helyett el kell égetni, mivel a hiedelem szerint a farkasember vámpírként kiemelkedik a sírból.

A farkasember éles hallással és szaglással rendelkezik, jól tűri a fájdalmat sőt vannak olyan feljegyzések, melyek szerint csupán ezüstből készült lövedékkel lehetett megállítani bizonyos példányait.

Nem is hinné az ember, hogy még gyermekeink legkedvesebb meséiben is szerepel ez a lény. Az legismertebb farkasember elbeszélés a Piroska és a farkas. Rengeteg régi történet kering a törékeny, kicsi és legkönnyebben hozzáférhető célpontokról – a gyermekekről... A Piroska és a farkas bemutat egy farkast, aki beszél Piroskával, majd a nagymamája ruhájába öltözik, hogy megegye az ártatlan kislányt. Nincs sok farkas, amelyik ezt meg tudná csinálni.

            Már időszámításunk előtti 4.sz-ban is van említés vérfarkasokról.

Hérodotosz szerint i. e. IV.-V. században a Fekete-tenger partján élő őslakók varázslók voltak, kik évente néhány napra farkassá változtak, majd ha akartak vissza tudtak alakulni.

Ovidius (i. e. 43 – i. sz. 18) "Metamorphoses" című elbeszélő költeményében feljegyzett egy olyan alakváltozást, amely egy bűn megtorlásaként történt. A költeményben megemlékezik egy legendáról, amelyben rejtélyes alakváltozások szerepelnek a teremtés idejétől kezdve egészen Julius Caesar koráig.

i.sz. I. században id. Plinius író már valóságos lénynek írja le őket.

1793- Gilles Garnier. Gilbert egy erdei remete, otthonról elkóborolt gyermekeket falt fel. A szemtanúk elmesélték, hogy látták, amint Gilbert ilyenkor farkas alakot ölt. Elfogása után beismerte farkasember mivoltát, és mint boszorkányt 1793 januárjában elégették.

Hogy mit tudunk az eredetükről?

Többféle elképzelés és legenda él a köztudatban, íme néhány:

A görög mitológiában szerepel egy Lükaón nevű uralkodó aki nem hitt az igazi istenekben és elszánta magát, hogy kipróbálja őket egy adag emberi hússal, amit a tiszteletükre rendezett ünnepségen a sok étel egyikeként szolgáltak fel. A kannibalizmust mélységesen elítélték a világnak ezen a részén. Az istenek miután felfedezték a tiltott húst, Lycaeon királyt farkasemberré változtatták.

Hérodotosz, a Kr. e. 5. században élt görög történetíró szerint a görögök és a szkíták, akik a Fekete-tenger partján telepedtek le, az ottani őslakókat varázslóknak tartották, akik minden évben néhány napra farkassá változtak. Megemlít egy népcsoportot amelynek tagjai akaratlagosan farkassá tudnak változni, és éppen olyan könnyedén vissza is tudnak alakulni, amikor csak akarnak.

Századokkal Krisztus születése előtt a farkasember-démont olyan embernek tekintették, akit természetellenes módon megszállt az emberhús iránti éhség, és aki mágia segítségével megvadult farkassá tud változni, hogy könnyebben tudja csillapítani szörnyű étvágyát. Az ókori bölcsek szerint az átalakulással a farkasember a farkas erejét és ravaszágát ölti magára, jóllehet hangja és szeme továbbra is emberi marad. A római kori irodalomban is varázslat művének tartották az ember farkassá változását.

Bizonyos görög és római tradíciók szerint az embernek farkassá való átalakulása egy istennek bemutatott emberáldozat miatti büntetés. Az ilyen alkalmakkor az áldozatot egy tó szélére vitték, majd miután átúszott a túlpartra, farkassá változott. Ebben a formájában járta kilenc évig a vidéket farkasember-társaival együtt. Ha ez alatt az idő alatt megtartóztatta magát az emberhúsevéstől, akkor visszanyerhette eredeti formáját

Egyes történelmi források azonban a farkasok által felnevelt Rololus és Remus legendájához is kapcsolja a farkasemberek keletkezésést. Szerintük a farkasok tejével táplált két kisgyerek génjeiben ez valamiféle változást idézett elő, akik ezután félig ember, félig farkas lényként éltek, és ez a képességük öröklődött.

Más megközelítés szerint farkasemberré válás módjai a következők: genetikai-így születünk, megharapott minket egy farkasember, vagy elátkoztak bennünket. Abban az esetben, ha nem öröklött a képesség az nem aktivizálódik addig, amíg a szerencsétlenül járt ember meg nem kóstolja az emberi vért.

Voltak azonban olyan esetek is, amikor egyes emberek szándékosan idézték elő saját átváltozásukat.

Az alakváltozások előidézésére használt módszerek különfélék voltak. Néha az átváltozás spontán módon, irányíthatatlanul következett be, máskor egy valódi farkasbőr felöltésével történt.

Egy norvég történet azt mondja el, hogyan igézett meg egy varázsló két farkasbőrt. Így bárki, aki viselte őket , tíz napra farkassá változott. Ezeket a bőröket két harcos Sigmund és Sinjoth fedezte fel egy erdei lakban. Ellopták a bőröket az ott alvó emberektől.Miuán elvették a bőröket, nem tudták levenni.Ordítotak és megtámadták az alvó embereket, ső még egymást is megharapták.Tíz nap múlva mikor visszaváltoztak elégették a bőröket.

Európa számos részén,legendák szólnak arról, hogy pontosan milyenek is azok a varázslatok, amelyek képesek arra, hogy valakit farkassá változtassanak. Egy tipikus mágikus farkasember szertartás a következő példa. A leendő farkasember az átváltoztató barzsamot teliholdkor, éjfélkor készítette. Amikor ez a keverék elkészült a farkasember levetette a ruháit és bedörzsőlte a testét ezzel.Felvette farkasbőrből készült ruháját, miközben varázsigéket énekelt és kérte a farkas lelkét, hogy változtassa őt is farkassá.Miután véghez vitte a szertartást, azt várta,hogy természetfeletti, farkasszerű lénnyé változik, ami éhezik az emberi húsra és vérre. Ha sikerült neki ez a gonosz átváltozás, minden éjjel farkasemberré változott , reggel pedig vissza emberré. A varázslatot a halál vagy az törte meg

A farkassá válás biztos módja volt, ha a farkas lábnyomában összegyűlt vizet itták meg vagy olyan állatok agyvelejét ették meg amiket farkas ölt meg., ha a farkasembert háromszor homlokon szúrták.

Egy történet a 19.sz.-i Lengyelországból:

A folyó mentén egy festői dombon fiatalok tömege ünnepelte zenével, énekkel és tánccal az aratás befejezését. Fogyott az étel és az ital, és mindenki jól érezte magát. Egyszer csak, miközben tetőfokára hágott a jókedv, vérfagyasztó üvöltés visszhangzott végig a völgyön. Csapot-papot otthagyva rohantak a fiatalok az üvöltés irányába, és rémülten látták, hogy egy hatalmas farkas ragadja el a falu legszebb lányát, aki nemrég lépett jegyességre. A vőlegényt azonban sehol sem lehetett látni. A legbátrabbak üldözni kezdték a farkast, majd szembe is szálltak vele. A feldühödött, habzó szájú szörnyeteg azonban a földre dobta emberi zsákmányát és harcra készen megállt fölötte. A falubéliek közül néhányan hazaszaladtak puskákért és baltákért. A farkas azonban látva az ott maradt embereken a félelmet, ismét felkapta a lányt és eltűnt a közeli erdőben. Sok év múlva ugyanazon a dombon, szintén az aratási ünnepen egy öregember jelent meg az ünneplők között. Meghívták, hogy ünnepeljen velük. Ám a komor, szótlan öregember inkább leült és csendben kortyolgatta italát. Egy hasonló korú falubeli odaült hozzá, majd néhány percnyi tüzetes szemrevételezés után megkérdezte: "Te vagy az, Jan?" Az öregember bólintott, és a falubeli felismerte benne sok évvel korábban eltűnt bátyját. Az ünneplők odagyűltek az öregember köré, és meghallgatták különös történetét. Elmondta nekik, hegy egy varázsló farkassá változtatta, ő pedig elragadta menyasszonyát ugyanarról a dombról egy aratási ünnep alatt, majd a közeli erdőben lakott vele egy évig, de ekkor a lány meghalt. "Attól a perctől kezdve feldühödve és megvadulva rátámadtam minden férfira, nőre, gyerekre, és elpusztítottam az összes utamba akadt állatot. A magam mögött hagyott véres ösvényt még most sem tudom teljesen feledni." Ekkor megmutatta nekik vérfoltos tenyerét. "Négy éve, amióta újra emberi formám van, faluról falura vándorolok. Még egyszer látni akartalak benneteket, a házat és a falut, ahol születtem és felnőttem. Ezután újra farkas leszek." Alig ejtette ki ezeket a szavakat, és ismét farkassá változott. Elszaladt a megdöbbent emberek mellett, majd eltűnt az erdőben és soha többé nem látták.

Egy másik történet:

Egy Francia középkori történet egy vadászról szól, aki egy farkassal vívott, ami megtámadta őt. Lenyisszantotta a vadállat egyik melső lábát, azonban az mégis elmenekült, a vadász pedig a lábát betette a táskájába. Amikor hazaért, megdöbbenve látta, hogy az női kézzé változik át. Felismerte az egyik ujján azt a gyűrűt, amit a feleségének adott. Felrohant az emeletre és az asszonyt az ágyban fekve találta. Számos kardvágástól vérzett, levágott keze helyén pedig csonk éktelenkedett.

És még egy:

Egy ír történet szerint egy pap, aki eltévedt az erdőben, megpillantott egy tűz mellett ülő farkast. Az emberi hangon beszélt és kérte a papot, hogy adja fel az utolsó kenetet a feleségére, aki haldoklott. A farkas elmagyarázta, hogy a családját megátkozták, és a családból egy férfinak és egy nőnek hét éven át farkasként kellett élnie. Ha ezután még életben vannak, akkor visszaváltoznak emberré.A pap nem hitte el a történetet egészen addig, amíg a nőstény farkas felhasította a farkasbőrét, hogy felfedje női alakját.

Akik tudományos magyarázatra is vágynak:

Egyes tudósok a jelenséget egy igen ritka betegséggel magyarázzák. Ez a betegség, a porphyria cutenea tarda, tünetei közé tartozik, hogy napfény hatására az ember bőre elszíneződik, felhólyagosodik és kisebesedik, az arcán és a végtagjain erőteljes szőrképződés indul meg. Különböző idegrendszeri rendellenességeket is lehet észlelni ezeken a betegeken. A leglátványosabb párhuzam, hogy kerülniük kell a napfényt, és bizonyos vegyi anyagokat, ilyen pl. a fokhagyma számos összetevője is.

Ezen kívül létezik egy igen ritka és különös betegség, a lycantrophia. Aki ebben a betegségben szenvedett, farkasembernek hitte magát. Az elmebajnak ez a fajtája arra vezette az embereket,hogy úgy viselkedjenek, mint ha igazi farkasok lennének: embereket ölnek meg és megeszik az áldozat húsát. Különösen Franciaországban volt sok per, amelyben emberek lycantrophiával vádoltak