A lidérc (lüdérc, lúdvérc) az ősi magyar mitológia egyik mitikus lénye, mely a néphagyományban szélesen elterjedt, de európa többi részén is találkozhatunk a jelenséggel, csak esetleg más néven nevezik az ott élők.

A babona azt tartja, hogy a lidérc a rossz szellem szolgája, vagy maga a gonosz. Alakja a bolygó tűz, az a kis kékes láng, amely a mocsaras vidéken, a földbe temetett állati testek fölött szokott éjjelente fellobbanni

A lidércet saját szolgálatukba is tudták állítani az emberek. Ha egy fekete tyúk tojását a hónuk alatt kikeltették, akkor a belőle kikelő lidérc az illető saját, vigyázó lidérce lett.

Magát a lényt mindenütt ismerik. Egyes helyeken úgy, mint csodacsirkét, amely egy fekete tyúk hónalj alatt kiköltött tojásából kerül az emberhez, hogy aztán a szeretője legyen. Ha nő a gazdája, éjjel férfivá változik, és viszont. De szeretkezés helyett inkább megnyomja a mellét, és vérét szíva veszejti. Viszont a zaklatásért cserébe aranyat hord tulajdonosának és gazdaggá teszi. Máshol mint apró emberkét, földi ördögöt ismerik, akiről csak annyit lehet tudni, hogy gazdáját rendkívüli tettekre sarkallja, mert hogy annak "ördöge van". De van, ahol fényjelenségként írják le. Éjjel repülés közben tüzet szór, majd a földre szállva emberi alakot ölt minden megfigyelő számára, mégpedig az általa leginkább vágyott meghalt szeretett lényét.

A lidércek a holtak folyóját illetve az azokból nyiló holt lápot őrzik. félig élők,félig holtak. A két világ között születtek,az emberek és a holtak világa közt.

Egy motívum azonban minden nép folklórjában közös: bármennyire hasznos is ez a lény, lehetőleg minél előbb meg kell szabadulni tőle. Ennek csupán egy módja van: teljesíthetetlen feladatot kell neki adni. Kötéllel homokot kell hordatni vele, vagy rostával vizet.

A walesiek “halotti gyertyáknak" hívják a kísérteties, táncoló fényeket, és a halál hírnökeinek tekintik őket. Vannak, akik szellemfénynek, bolygótűznek vagy lidércfénynek nevezik a jelenséget.

Az amerikai Wirt Sikes, korábbi walesi konzul British Goblins Nagy-britanniai lidércek című könyvében szemtanúk beszámolóit gyűjtötte össze a rejtélyes fényekről. Az egyik történetben egy Llandilóból Carmathenbe tartó kocsi utasai három sápadt fényt láttak, amint Golden Grove-nál átmentek a folyó fölött ívelő hídon. Néhány nappal később három ember pontosan azon a helyen fulladt meg, amikor kis csónakjuk felborult.

John Aubrey, a Misceldanies (Vegyes írások) szerzője egy asszony történetét idézte fel, aki abban a házban, ahol dolgozott, öt fénypontot látott lebegni egy frissen vakolt szobában. Nem sokkal később tüzet gyújtottak, hogy kiszárítsák a falakat, mesélte, és öt munkás meghalt füstmérgezésben.

És akkor nézzünk egy kis nyelvi és történelmi elemzést:

A szó régibb alakjai lederc, lidroc, lidröc, lidörc, lidvérc, lüdérc tájszólásiak: ludvérc, lodovérc, lucvér. Az Érdy-Kódex tanusága szerint egyik legrégibb keletü értelme pokolbeli szellem gonosz lélek maga az ördög valamely megtestesülésében, de egyesek szerint a tündér s kisértet szavakkal rokonértelmü. Régibb szótárainkban «az betegség az, kit a magyarok hamis vélekedésből lidvércnek hínak, az ephialtes, majd alább az incubus, tehát az u.n. boszorkánynyomás,illetőleg az ennek okául képzelt démon egyenértéküje. Melius Péternél «fáklyák vagy lidércek, aki alá esik az égből mint egy csillag» tehát meteor; ugyanez Zrinyi Miklósnál és Gyöngyösinél pedig már egyik ma is közkeletü értelmében bolygó tűz (ignis fatuus). Újabb népnyelvi adalékok, valamint régibb boszorkányperek vallomásai szerint is «olyan formáju madár, mint iromba (tarka) tyúk». Molnár A. szótárában egyenesen a boszorkány szinonimája is, ami ugy érthető, hogy e szó nála másutt a srix, lamia és lemur egyenértékűje. Minthogy ez utóbbiak a régi római néphitben hazajáró síri szellemeket, rémítgető kisérteteket, a strix pedig (a vele egy tőből származó striga-val együtt) különösen fojtogató démont jelentett: a föntiekkel egybevetve a lidérc. szó alapértelméül az a vampír-féle lény tetszik ki, amely leginkább mint az alvókat háborgató incubus gonoszabb alakjában fojtogató, sőt az alvónak vérét is kiszívó lélek szerepel.

Síri szellemre vall a lidérc. kincsőrző démon jelentése is, amelyben szintén elég népszerü; ettől pedig csak egy hajszál választja el a kincsszerző talizmánt, amilyenül az oláh spiritus-sal egytestvér lidérc mint spiritus familiaris szerepel. Ez utóbbi szerepét rendesen tyúk (csirke) alakjában viseli s megint a boszorkányság körébe vezet vissza,

Már a lidérc. szó vampir-jelentése is eléggé közelébe visz ama feltevésnek, melyet Edelspacher bizonyítgatott igen nagy elmeéllel, hogy t.i. maga e szó is (a tőle vajmi távol állónak tetsző denevér és vampir szavakkal együtt) a görög nuctoptero (szó szerint éji szárnyas) szláv réven való származéka. E feltevéstől eltérőleg Borovszky Samu a lidérc szót az ó-felnémet hliodarsazo (?) kölcsönvételének tartja, mely (minthogy a hliodarsaz állatalakokká való átváltozást jelent eredetileg) nigromantikus, bűbájos, szemfényvesztő értelemmel birna.